Órák iránt érdeklődőknek Magyarországon viszonylag sokáig ismeretlenül csenghetett a MATHEY-TISSOT márka neve, egyre fokozódó jelenlétük és a számukra alapvetően sikeres 2019-es bázeli vásár azonban sokat tett azért, hogy kilépjenek a feledés homályából.
Mint oly sok másik svájci óramárkánál, itt is egy meglepően gazdag múltra tekinthetünk vissza. Kétségkívül érdekesebb azonban, hogy hogyan is sikerült egy belépőszinten versenyző márkának felhívni magára figyelmet, és viszonylagos újoncként kitűnni a tömegből. Az érdem a márkába újra életet lehelő svájci tulajdonosokon kívül kétségkívül egy olyan formatervezőé, aki ha nem is említhető Gérald Gentával egy lapon – ehhez ugyanis hiányzik a kiélezett történelmi korszak – de garantáltan nyomot hagy majd munkássága.
Eric Giroud nem „hazai pályáról” érkezett, azaz pályafutása nem az óraiparban indult. Ténylegesen építészmérnöki végzettséggel rendelkezik, ám már karrierje elején formatervezőként is tevékenykedik. Órákkal meglepően későn, csak 1997-ben kezd el foglalkozni, de egy évre rá már meg is alapította saját, kizárólag órák tervezésével foglalkozó irodáját. Nyilván sokan arra számítanak, hogy formatervezőt a magasra pozícionált óramárkák engedhetnek csak meg maguknak.
Valóban találunk ilyen neveket is Monsieur Giroud portfóliójában – Vacheron Constantin, Van Cleef & Arpels, MB&F, MCT, L.Leroy, Boucheron vagy a Jaeger Le Coultre. De azt tapasztalhatjuk, hogy a prémium szegmensen kívűl másoknak is megadatott a szerencse a vele való együttműködéshez. Így például a Swatch-Group-os Mido és Tissot, illetve az egyik boutique brandnek a Louis Erard kollekciójában is van általa tervezett modell.
Sőt, még a Swarovski is büszkélkedhet vele, ráadásul a 2013-as munkájáért red dot formatervezési díjat is nyert, ahogy egy korábbi Swarovski modellért is. Ez a márka pedig már jócskán divatmárkának tekinthető. Ez a fajta hozzáállás, azaz hogy válogatás nélkül szinte mindenkinek tervez, biztosította számára azt a nézőpontot, amely révén az óraipar egészére rálát. Nem véletlenül lett az FHH (Fondation de la Haute Horlogerie) kulturális tanácsának tagja majdnem hét évvel ezelőtt.
Amire mindig törekszik munkássága során, az egyfajta belső feszültség létrehozása. Elmondása szerint ez a fajta feszültség az elengedhetetlen alapja annak, hogy egy óra lehetőséget kapjon ahhoz, hogy ikonná érjen.
KLIKK IDE és nézd meg a baseli kiállításon készült exkluzív interjút Cambyse-szal és
a sztár designerrel Eric Giroud-val a Youtube csatornánkon.
A MATHEY-TISSOT Eric Giroud 1886 kollekció esetében ez többszörösen is összejött neki. Először is azért, mert ismertségével hozzájárulhat a márka sikeréhez. A színenként 1886 darabos a limitáció, ami alapvetően a márka alapítási évére és ezzel a patinás svájci gyártó 136 éves gazdag múltjára, illetve tradíciójára utal emelve ezzel még a sorozat presztízsét.
Ami a kollekció tokjainak formáit illeti, elég egyértelműen egy adott korszakba sorolhatóak. Természetesen a hetvenes éveket idézi a tokok vonalvezetése, bár az egységesen 42 milliméteres átmérő már nagyon nem illene a fél évszázaddal ezelőtti korszakba. Ahogy egyébként meglepő módon a színek sem. Ha az akkori korszak (nyugati) divatjából indulunk, akkor joggal gondolnánk, hogy minden más is színpompás volt. A számlapok túlnyomó többsége azonban maradt a megszokott sötét-világos, jellemzően fekete, illetve fehér és ezüst színnél. A HEUER Monaco kék számlapjával (és persze négyzetes tokjával) már fenegyereknek számított. Ma a kék pedig szinte már a fekete népszerűségével vetekszik. És ha mindez nem volna elég, a színek a ma már általánosan elterjedt színátmenetes hatással jelennek meg, azaz a számlap széle felé közeledve elsötétednek. Ezt a fajta megjelenést összegben az óraipar másik, drága szélén helyet foglaló MOSER tette népszerűvé, amely egyébként bizonyos szempontból szintén felforgatónak tekinthető.
Eric Giroud formatervei, legalábbis a karórák világában, valószínűleg azért örvendenek nagy elismertségnek, mert maga a tervező nem az órák világából jön. Ami azt illeti, sokszor még karórát sem hord, ahogy egyébként zoknit sem. Mivel karórák mellett számos más terméket is tervez – konyhakéstől mobiltelefonig szinte mindent – ezért kívülállóként tud nekilátni az egyes felkéréseknek. Nagyon más kiinduló pont ez, mint amikor valaki kizárólag órák tervezésével foglalkozik, például egy adott márkánál. Egyrészt nem alakul ki egyfajta csőlátás, másrészt a márka múltja sem nyomasztja. Munkafegyelme (reggel 5-kor már dolgozik) és persze munkájának szeretete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szeretnek vele dolgozni, de azért feleségének nagybácsija is erős érv mellette. Elvégre ha valakit Jack Heuer ajánl, az elég sokat nyom a latba.
A fenti tartalom Ress Imre ÓRAMAGAZIN-ban megjelent cikke alapján íródott
#ericgiroud #matheytissot #1886collection #baselworld #swissmade #svájc #swiss #maison #madeinswitzerland #óra #karóra #minőség #megbízhatóság #hagyomány #tradíció
