MATHEY-TISSOT MERGULHADOR
Búváróráknak gyakorlatilag mindig szezonja van, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a MATHEY-TISSOT legújabb sorozata a Mergulhador bevezetése.
Hagyományosan a nyárhoz szoktuk társítani a búvárórákat, bár pontosan tudjuk, hogy a merüléshez, de még a strandhoz is már kevés köze van. Persze nem a paraméterekre kell itt gondolni. Azoknak néhány kivételtől eltekintve minden olyan karóra megfelel, amelyik búvárórának nevezi magát. A Mathey-Tissot újdonsága is 20 barig (200 méter) nyomásálló, holott az ISO 6425-ös szabvány legújabb felülvizsgálata (2018) is csupán 10 bart (100 méter) ír elő.
Még egy portugál
Ebből már sejthetjük, hogy a különleges hangzású Mergulhador névnek valami köze lehet a búvárkodáshoz. Ténylegesen búvárt is jelent, mindössze portugálul. A stílusból pedig tisztán látszik, hogy valószínűleg már volt elődje. Ténylegesen a portugál piac megrendelésére készült az eredeti modell, amelyet 1966 és 1972 között gyártottak. Nyilván sokaknak eszébe jut egy másik karóra is, amit szintén portugál megrendelésre kezdtek el gyártani évtizedekkel korábban, de ettől a ténytől eltekintve az IWC Portugieser és a Mathey-Tissot Mergulhador modelleknek nincs sok közük egymáshoz. Persze azért érdemes elgondolkodni, hogy egy viszonylag kis országban hogyan is van ekkora vásárló erő. Érdemes azonban Portugália határain túlra tekinteni, és az ország egykori legnagyobb gyarmatát, a földrész nagyságú portugál anyanyelvű Brazíliát is hozzászámolni. Így azért mindjárt más a kép.
Az eredeti Mergulhador nevében ott szerepelt az UHF mozaikszó, avagy Ultra High Frequency, amire ma már egyből kvarc szabályozású szerkezetre gondolunk. Az akkori modell – ahogy az idei is – azonban automata kaliberrel rendelkezett, és pusztán a magasabb lengésszámot jelölte a számlapon is megjelenő UHF felirat.
Retró!
Ha a 41 milliméteres tok nem lenne elég egyértelmű utalás arra, hogy a Mergulhador melyik évtizedből is való, a számlap minden kétséget eloszlató módon tisztázza ezt. A már-már óriási indexek, a botmutatók, a harsányan színes számlap mind hirdeti, hogy egy igazi retrós búvárral van dolgunk. Még a számlapon megjelenő feliratok is azt a korszakot idézik, hogy az egykori órákon általánosan használt formájú plexi formáját követő domború üvegről ne is beszéljünk. Itt dupla rétegű üveget használtak, megtartva a domború formát, a nyomásállósághoz szükséges vastagságot, míg a külső zafírréteg pedig a karcállóságról gondoskodik.
A manapság, illetve a fél évszázaddal is népszerű színátmenetes számlap alatt manufaktúra kaliberre ebben az árszegmensben még ne számítsunk, viszont helyette a svájci óraipar jól bevált, könnyen szervizelhető Sellita SW-200-as kaliberét teljesít jól. Persze ha úgy vesszük, akkor még hitelesnek is tekinthetjük, hiszen mint tudjuk az SW-200-as az ETA 2824-es klónja, ami pedig szintén a 60-as évek szülöttje. Ami nem csak újdonság, hanem egyben jó hír is, hogy a bőrszíjon és a gumiszíjon kívül most akár fémcsattal is hordhatjuk a svájci gyártó új vintage üdvöskéjét. A fémcsatos új modell unboxing videóját megtekintheted a YouTube csatornánkon IDE kattintva. https://youtu.be/LAE2HzYblSM
* az oramagazin.hu felületén megjelent cikk alapján
#matheytissot #diverwatch #mergulhador #oramagazin #oramania #vintage
